wɔʋ₂ [wɔ́ʋ] 1A; B • craquer v. Pɔsɔkɩ miŋ nɛ ñɩtʋ wɔʋ. Quand on brûle la brousse, les herbes craquent. 2• donner du ferment v. Kpeluu wɔ asɛyɛ taba. Kpélou a donné du ferment aux feuilles de tabac.
Résultat de recherche pour "peluu"
malaa-kpelu syn: abɛntɛ, aguluŋgu, calɩvɛtɩyʋʋ, malaa-kpeluu, agulaŋku .
malaa-kpeluu malaa-kpeliŋ • charognard n.m. ; vautour n.m. syn: abɛntɛ, aguluŋgu, calɩvɛtɩyʋʋ, agulaŋku, malaa-kpelu . dérivé de plur. de malʋ et kpeluu
kpeluu₁ kpeliŋ [kpeluú, kpelíŋ] n.kI, I 1A; B • épervier n.m. ; Kpeluu kpakɩɣ kalɩmasɩ paa ɖooy L'épervier emporte les poussins tous les jours. 2• s.f. qui n'est pas fixe Lɛɛlɛɛyɔ malabɩ ɛsɔdaa kpeluu. Maintenant je suis devenu nomade.
kiituu [kiitúu] var. kiyituu. v.3 1• tourner en rond v. 2• flâner v. Kpeluu kiitiɣ ɛsɔdaa. L'épervier flâne.
cobu [cóbu] v.4 1A • saisir d'un seul coup v. ; prendre v. ; s'emparer v. Kpeluu cobi kalɩmaɣ. L'épervier s'est emparé du poussin. 2B • subtiliser v. Mɩlʋ cobi wuyuu. Le voleur a subtilisé le sac. syn: mɛlʋʋ mɛsaɣ tɛɛ₂ . 3• donner le coup d'envoi du festival des luttes traditionnelle («hasɩɖɩyaɖɛ»
calɩvɛtɩyʋʋ calɩvɛtɩyɩŋ n.kI, I • vautour n.m. syn: abɛntɛ, aguluŋgu, malaa-kpeluu, agulaŋku, malaa-kpelu .
aguluŋgu -naa [agúluŋgú, -náa] n.E, pA • vautour n.m. syn: abɛntɛ, calɩvɛtɩyʋʋ, malaa-kpeluu, agulaŋku, malaa-kpelu . Necrosyrtes monachus viendrait de hs. àgùlúú
agulaŋku syn: abɛntɛ, aguluŋgu, calɩvɛtɩyʋʋ, malaa-kpeluu, malaa-kpelu .
abɛntɛ -naa [abɛ́ńtɛ́, -náa] var. afɛntɛ; ajebeɖeku; cotɔɔyʋ. n.E, pA • vautour n.m. charognard n.m. syn: aguluŋgu, calɩvɛtɩyʋʋ, malaa-kpeluu, agulaŋku, malaa-kpelu . Necrosyrtes monachus cf: tchok, pɛ́tɛ̀.