belaɦ'béláʔ˺, béĺ béĺbel belg. –/ɦasilencieux, -euse adj.; coi, coite adj.; muet, -ette adj.Bà gwɛɛla n wun ɦà ba belaɦ'.On lui parle et il reste coi.Syn.kpoɦ'kpoɦ'