Browse Kabiye


a
b
c
d
ɖ
e
ɛ
f
g
gb
h
i
ɩ
j
k
l
m
n
ŋ
o
ɔ
p
q
r
s
t
u
ʋ
v
w
x
y
z

k


Kayaɣ hɔɔlʋʋ See main entry: hɔɔlʋʋ₁
kuduyuu hutu See main entry: hutu
kpamla huu See main entry: huu₂
kpaakpayɛ huyuu See main entry: huyuu₁
kɔndɔ hʋm See main entry: hʋm
kʋlɔɔʋ hʋnʋm See main entry: hʋnʋm
kpɩnɛ hʋzʋʋ See main entry: hʋzʋʋ₂
ka- préf. class. de type 1, classe kA 1A; B il, elle pron. pers. sujet, 3e pers. du sing. (ke-; kɛ-; ko-; kɔ-) 2son, sa, ses adj. poss., 3e pers. cf: ko-; cf: kɔ-; cf: ke-; cf: kɛ-.
ka ka₁ [ká ká] adv. expr. répé souvent adv. ; fréquemment adv. ; à maintes reprise ; longtemps adv. ; continuellement adv. Kpacaa caa labɩ ɛ-yɔɔ kʋñɔŋ ka ka, pɩtalɩɩ-ɩ pʋyʋ. Le père de Kpatcha a souffert longtemps pour lui sans obtenir les résultats escomptés. Ɖooo ɖeɖe ɛmabɩ kubusi ka ka nɛ pɩnɩɩ-ɩ nɔɔyʋ ɛɛnaɣ ɛ-pʋtɔdɩyɛ. C'est depuis hier qu'il est là à crier jusqu'à se fatiguer, nul n'a eu pitié de lui. Mowobi ɛ-tɛ ka ka pɩtɛ lɛ, ɛnʋ ɛɛkɔŋ mɛn-tɛ. Je suis allé souvent chez lui et il ne vient jamais chez moi. (ke ke) viendrait de gɛn káká
ka ka₂ syn: ke ke 2 .
ka-tɩ pron. réf., classe kA lui-même cf: -tɩ.
kaa- préf. class. de type 2., classe kA 1A; B négatif il(elle) ne.pas 2antérieur il(elle) avai
kaabɩɣ syn: kibinaɣ .
kaabɩɣa kaabɩsɩ [kaabɩɣa, kaabɩ́sɩ] var. kaabɩwa. n.kA, sI qui ne grandit pas en taille ; nain(e) n.m.&f. ; pygmée n.m.&f. syn: kibina . cf: kabɩŋbɩnaɣ, kaatʋyaɣ.
kaabɩtɛ [kaabɩ́tɛ] inter soyez le bienvenu syn: talɩ ɖeu, ña nɛ kɔn ; syn: Talɩ ɖeu!, ña nɛ kɔnɛ . viendrait de hs. gàbâtà
kaabɩzaɣ kaabɩzasɩ [kaabɩzaɣ, kaabɩ́zásɩ] n.kA, sI 1handicapé(e) (physique, moral, intellectuel, etc.) adj. 2incapable adj. ; impuissant(e) adj. ; Kaabɩzaɣ hayɩm sʋʋnɩ ñɩt Le champ de l'incapable est toujours touffu d'herbes. cf: ɛjam.
kaabɩzɩtʋ [kaabɩzɩ́tʋ] n.tI incapacité n.f. ; impossibilité n.f. ; pauvreté n.f.
Kaabɔɔ nom propre Gabon (Etat de l'Afrique
kaabʋ -naa [káábʋ́, -náa] n.kI, pA oignon n.m. Nɛmɛ ɖozi taa nɛ kaabʋ sɔzɩŋ fɛmm. La sauce de Nèmè sent l'oignon. viendrait de hs. gábúú
kaaciɣdaɣ [kaaciɣ́daɣ] n.kA immobile adj.
kaacɩ -naa [kaacɩ́, -náa] n.kI, pA 1cuillère n.f. syn: lɔɔyaɣ . 2fourchette n.f. Kpacaa tɔkɩ mʋtʋ nɛ kaacɩ. Kpatcha mange la pâte avec la fourchette. syn: kela lɔɔyaɣ .
kaacɩbɩyaɣ₂ [kaacɩbɩ́yaɣ] n.kA manière de regarder fixement sans battre des paupières Ɛcɔnna kaacɩbɩyaɣ. Il regarde bêtement. syn: kiiɖozuu .
kaacuuzaɣ [kaacuúzaɣ] var. kiicuuzuu. n.kA manière monotone dans le geste ou dans le parle
kaacʋcʋlaɣ kaacʋcʋlasɩ [kaacʋ́cʋ́laɣ, kaacʋ́cʋ́lásɩ] n.kA, sI 1A; B sifflement n.m. Haɖʋ hayɩɣnɩ kaacʋcʋlaɣ. Le cultivateur laboure en sifflant. 2tourbillon n.m. ; Kaacʋcʋlaɣ kʋsɩ miŋ nɛ pʋmʋ ɖɩɣ Le tourbillon a soulevé le feu qui a brûlé la maison.
kaaɖaɣ –; kaaɖaɣ tɩnaa [kaaɖaɣ] n.kA commencement n.m. ; début n.m. Kaaɖaɣ Aɖam nɛ Ɛva pɔtɔkaɣ leleŋ koboyaɣ taa Au commencement Adam et Eve vivaient heureux au paradis. cf: kajalaɣ, kɔɔnɔɔ.
(expr.) kaaɖaɣ tʋ premier(ère) n.m.&f. syn: kajalaɣ tʋ.